Gyógyító ásványok történelme

Gyógyító ásványok

Gyógyító ásványok

A gyógyító ásványok már ősidők óta fontos szerepet játszanak az emberiség történetében. Az első utalás a gyógyító kövekre a Vörös császár idejéből származik, ami körülbelül ötezer évvel ezelőttre vezethető vissza. Ugyanakkor Arisztotelész idejéből is rengeteg feljegyzést találunk a gyógyító ásványokkal való kezelés akkori módszereiről, valamint az ősi indiai filozófia pedig a köveket ajánlja test és lélek harmonizálására betegségek esetén, többnyire porrá tört formában. A gyógyító kövekkel való kezelés teljesen új fajtáját a középkorban, vagyis a 12. században fedezte fel egy apátnő, aki a drágakövek rátétellel való gyógyítása mellett a belsőleg történő alkalmazását is javasolja, mégpedig a feloldott ásvány megivásán át egészen a drágakő lenyeléséig. Azonban a 16. századtól a drága kövek bizonyíthatóan fontos szerepet játszottak a gyógyászatban, ekkor fedezték fel ugyanis, hogy például az orrvérzés a hematit ásvány rátételével csillapítható. A gyógyító ásványok használata napjainkban is fontos elemnek számít, és erre a klasszikus orvostudomány is egyetért.

Vitathatatlan ugyanis, hogy a test számára létfontosságúak az ásványok és a nyomelemek, például a gyógyfürdők vízében az oldott ásványi anyagok segítenek a betegségek leküzdésében. Még ha a természettudomány sok esetben kétségbe vonja az ásványok gyógyhatását, mégis léteznek kutatások, amelyek azt bizonyítják, hogy létezik kölcsönhatás az ásványok és környezetük között. Többek között bebizonyították, hogy a fény, de akár bőrünk melege is képes megváltoztatni az ásványok molekuláris szerkezetét, és a változás fordított irányban is megtörténhet.