Tegnap megint egész délután várhattam, hogy hazajön a férjem munkából, mert nem jött. Már este 9 volt, és még mindig nem volt sehol, plusz hiába hívtam, nem vette fel a telefont sem. Erre egyszer csak csörög a telefonom, de nem az volt a vonal végén, akire számítottam, hanem a rendőrség. A férjemet lecsukták ittas vezetésért. Azt hittem felrobbanok az idegtől, rögtön az bementem érte, elhoztam, de alig volt magánál, sőt még a céges autót is összetörte.
Ez az eset volt az utolsó csepp a pohárban!
Másnap felkerestem a Felépülők Családi Rehabilitációs Központot, amit már korábban kinéztem, de sosem mertem lépni. Most viszont már nem várhattam tovább. Két nap múlva behívtak minket egy konzultációra a férjemmel, hogy felmérjék az állapotát. Mivel én már korábban is olvastam a Felépülők blogon, mi az alkoholfüggőség, mik a jelek stb., tudtam mit fognak mondani. A férjem persze nem fogadta el először, passzív volt, és nem akart részt venni a 28 napos bentlakásos programjukon, de nem hagytam neki más lehetőséget.
Beköltözött
Mialatt bent volt, nekem és a többi hozzátartozónak is szerveztek előadásokat, melyek keretein belül elláttak minket információkkal, hogy kezeljük alkoholista hozzátartozónkat és mik lehetnek a dolog okai, lehetséges kimenetelei. Szerintem ezek nagyon hasznosak voltak, és az is sokat segített, hogy személyesen is lehetett beszélni a szakértőkkel, így egyéni tanácsokkal is elláttak minket.
A beköltözők részt vettek csoportos foglalkozásokon és kirándulásokat is szerveztek nekik. A környezet, ahol a program megrendezésre került meseszép volt, tökéletesen alkalmas a kikapcsolódásra, felépülésre. Egyénileg is foglalkoztak velük, így személyes problémáikat is ki tudták vesézni, visszavezetni az okokat, amik az alkoholfüggőségüket okozza. Mivel teljes ellátásban részesültek, volt idejük gondolkodni, ami a férjemre rá is fért, hogy átgondolja mit rontott el.
A program egyébként a Minnesota-modellen alapszik, és tényleg egy nagyon korszerű, hatékony programról beszélünk, valamint a szakembereik is elismertek, nagy tudásúak. A program ötletgazdái például maguk is alkoholisták voltak, de felépültek, szóval reménykedtem benne, hogy a férjemnek is tudnak segíteni ebben.
Aztán kiköltözött..
Bár a program felépítése és a szakemberek nagyszerűek voltak, tudtam, hogy az egyik kulcsfontosságú dolog, ami a felépüléshez kell, hogy a beteg akarja is, és féltem, hogy a férjem nem látja majd be, mi a jó neki, és minden ugyanúgy megy majd tovább a program után, mint előtte.
Legnagyobb meglepetésemre viszont a dacos férfi helyett egy megtört és hálás ember jött vissza. Nem láttam őt sosem sírni korábban, de most örömkönnyek szöktek a szemébe mikor meglátott. Elmesélte, hogy mik történtek bent vele, mennyire készséges és motiváló volt mindenki, és hogy nekik köszönhetően rájött, mi fontos az életben. Mesélte, hogy a pszichiáterrel való beszélgetés felnyitotta a szemét, milyen indulatokat fojt az alkoholba, és mit lehetne máshogy csinálni.
Nagyon hálás volt nekem, amiért elvittem őt ide és kitartottam mellette ebben az állapotában is.
Gyakran látogatunk vissza
A Felépülők rendszeresen szerveznek ingyenes programokat a volt betegeiknek, hogy felfrissítsék a tanult módszereket és ismereteket. Ezekre mindig elmegyünk, mert hasznosak, jó hangulatban telnek és kivétel nélkül mindig isteni ebéddel várnak minket. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk az ottani szakemberekkel, és egész életemben hálás leszek nekik, amiért ennyit segítettek a férjemnek.
